A francia újlatin nyelv, eredetileg Franciaország, Belgium, Luxembourg és Svájc  területén beszélték, mára azonban 54 országban él számottevő francia nyelvű közösség. Világszerte hozzávetőlegesen 300 millió ember beszéli, ebből elsődleges nyelvként 78 millióan.

A francia nyelv a volt Római Birodalom mai észak-franciaországi területein a rómaiaktól átvett latin nyelv helyi változatából alakult ki. Fejlődése során befolyással volt rá (főleg fonetikailag) az őslakosok kelta nyelve, majd a birodalom bukása után a germán eredetű frank hódítók nyelve. A francia közeli rokonságban áll a katalánnal, spanyollal, portugállal, olasszal és a románnal, melyek szintén a latin nyelv leszármazottai.

41 országban rendelkezik hivatalos státusszal, legtöbbjük a Frankofónia tagja, ami a francia nyelvet használó országok és kormányok nemzetközi szervezete. Az idegennyelv-oktatásban a legelterjedtebb az angol után.

A francia nyelv hivatalosan és nem hivatalosan sok területen elterjedt nemzetközi nyelv. Egyik, vagy egyedüli hivatalos és adminisztratív nyelve az alábbi szervezeteknek: Afrikai Unió, ENSZ, Európai Bíróság, Európai Műsorsugárzók Uniója, Európai Unió, ESA, FIA, FIFA, ICUP, FINA, IHO, Nemzetközi Súly- és Mértékügyi Bizottság, Nemzetközi Emberi Jogi Bíróság, Nemzetközi Olimpiai Bizottság, Nemzetközi Politikai Tudományok Intézete, Interpol, NATO. A posta hivatalos, illetve a divat és a balett félig hivatalos nyelve. Az Európai Unió több szervezetében a francia kitüntetett szerepet kap (például az Európai Unió Bíróságán franciául zajlik a bíráskodás).

A francia nyelv latin eredetű, amelyet (a „francia” név ellenére) kevéssé befolyásolt a germán frankok nyelve 

A kora középkorban a francia területeken eredetileg számos nyelvet és dialektust beszéltek: köztük langue d'Oïl nyelvjárásokat (mint a pikárd (picard), a vallon (wallon) stb.), illetve okcitán (occitan, vagyis langue d'Oc) dialektusokat (gaszkoni (gascon), provanszál (provençal) stb.). A bretont és a baszkot is beszélték, de ezek már nem nyelvjárások, hanem igazi nyelvek, melyek nagyon különbözőek a latin eredetű nyelv- és nyelvjáráscsoporttól. Az idők során azonban az Île-de-France (a Párizs-környéki területek) nyelve, a francien kiszorította a többit, és a hivatalos francia nyelv alapjává vált.

A francia nyelv első írásos emléke a Strasbourgi eskü (Les Serments de Strasbourg - lat. Sacramenta Argentaria), amely 842-ben, ófranciául íródott; és a latinra még jobban hasonlított, mint a mai franciára. Az első, a nyelv létezésére utaló említés a 813-as tours-i zsinaton hangzik el. Az első francia nyelvű irodalmi alkotás a "Szent Eulália szekvenciájá" (La Séquence de Sainte Eulalie), mely 880 és 890 között keletkezett, bár ez a szöveg inkább a pikárd nyelvhez sorolható, mint a franciához. A francia nyelv az 1539-ben I. Ferenc francia király által kiadott Villers-Cotterêts-i rendelettel (L'Édit de Villers-Cotteret) lett Franciaországban az egyetlen "hivatalos" nyelv.

A francia nyelvvel foglalkozók öt korszakot különítenek el:

• korai időszak, a még latinhoz jobban hasonlító roman nyelv
• óidőszak (ancien français), 10–13. század
• középső időszak (moyen français), 14–16. század
• klasszikus francia (français classique), 16–18. század
• modern francia (français moderne), a 18. századtól

Az 1066-os normann hódítástól számítva mintegy 300 évig (1362-ig) a francia volt az angliai uralkodó réteg és kereskedelem nyelve.